Évi mellplasztika blogja

Az a legjobb a mai napban, hogy nem kell már hordani a sportmelltartót. Hazafelé bementem egy fehérnemű üzletbe, ahol hosszas válogatás után sem tudtam kiválasztani a számomra megfelelő melltartó méretet. Látta rajtam az eladó, hogy nem vagyok túl határozott, ezért odajött, és megkérdezte, hogy mekkora méretet keresek. Erre csak azt tudtam válaszolni, hogy nem tudom, pont azt próbálom kideríteni, nekem kellene valami szép darab. Elsőre 80 B volt, amit felpróbáltam, de az kicsi volt, a 85 B már pont rám illett. Az előző méretem 75B volt, most meg 85B. Ennek nagyon örültem.

Este mikor hazajött a férjem a munkából, elmondtam neki a jó hírt, és megmutattam a legújabb melltartót is. Kicsit még kellemetlen volt a merevítő miatt, de hamar meg lehetett szokni...

 

 Reggel férjem elvitte bölcsibe a kisfiunkat, Milánt, aztán sietett haza, hogy tudjon nekem segíteni a készülődésben, hiszen nehézkesen ment minden, amit csináltam.

Teljesen abban a hitben voltam, hogy ekkor már varratszedésre megyek, de a doktor úr elmondta, hogy még nem aktuális a varratok eltávolítása. Ismét elmondott minden fontos információt, majd megbeszéltük következő kontroll időpontot.

 

 

Másnap a finom reggeli után nem sokkal megjött a doktor úr és átmentünk a vizsgálóba, ahol levette a kötést. Ekkor láttam először, hogy milyen is lett valójában, ami már akkor is nagyon tetszett, de arra, hogy elérje a végleges formáját, még várni kell pár hónapot.

Eljött a 9 óra.
Szinte percre pontosan kinyílt az ajtó és jött értem a betegszállító. Gyors búcsúzkodás után a férjemtől, felfeküdtem az ágyra, és már mentünk is. Szerencsére aznap én voltam az első páciens a műtőben, szerettem volna minél hamarabb túl lenni a beavatkozáson, de hát ki nem? Utolsó emlékképem a műtőből, hogy magam mellett látok 2 "ismerős" arcot az altató orvos hölgyet és a doktor urat. Tudtam, hogy jó kezekben vagyok, és mire felébredek, már túl leszek rajta. Eljött a várt pillanat, túl vagyok a műtéten...Persze mondanom sem kell ,hogy még félig kómásan is, de már feltérképeztem a terepet.:-) Csodálatos érzés volt, mikor éreztem,hogy van ott valami, ami idáig csak a kisfiam szopiztatásának ideje alatt volt érezhető. A fájdalomra kaptam infúziót, hogy elviselhetőbb legyen a hirtelen mellbevágó érzés, amit ébredés után tapasztaltam. Mint minden beavatkozás, ez is fájdalommal jár, de mint látjátok, ki lehet bírni. :-) Én sajnos csak este ehettem, mert rosszul voltam, kis szűrt húslevest és pár szelet pirítós kenyeret, joghurttal és 2 pohár nagyon finom gyümölcsteával. Már nagyon éhes voltam...

A műtét előtti napokban jól bevásároltunk és megfőztem pár napra előre.
Amit lehetett lefagyasztottam, amit meg nem lehetett, azokat meg légmentesen lezártuk, hogy ne kelljen pizzán élnünk. :-) A műtét előtti este bepakoltam a ruhákat, amik a kórházba kellenek, és megbeszéltem unokahúgommal, hogy reggel 1/2 5 és 5 körül jön át hozzánk a kisfiamra figyelni, hiszem a párom is elkísért ezen a nagy napon.

Az Aesthetica Orvosi Központ kérésére írom le nektek az eddigi eseményeket a mellplasztikámról. Először magamról szeretnék pár szót ejteni bemutatkozásul...
2007. szeptember 22-én házasodtunk össze a férjemmel, akivel jelenleg is boldog házasságban élünk. Boldogságunk akkor teljesedett be igazán, amikor 2007. október 4-én megszületett a kisfiunk. Nagy volt az öröm a családban, hiszen első gyermek és egyben első unoka is volt. Mondanom sem kell, hogy lecseréltem az összes melltartómat, mert a negyede sem fért volna bele. Az anyaság mellett akkor éreztem magam igazán nőnek, beleértve akár a hálószobát, akár a közös nyaralást.