Évi mellplasztika blogja

Eljött a 9 óra.
Szinte percre pontosan kinyílt az ajtó és jött értem a betegszállító. Gyors búcsúzkodás után a férjemtől, felfeküdtem az ágyra, és már mentünk is. Szerencsére aznap én voltam az első páciens a műtőben, szerettem volna minél hamarabb túl lenni a beavatkozáson, de hát ki nem? Utolsó emlékképem a műtőből, hogy magam mellett látok 2 "ismerős" arcot az altató orvos hölgyet és a doktor urat. Tudtam, hogy jó kezekben vagyok, és mire felébredek, már túl leszek rajta. Eljött a várt pillanat, túl vagyok a műtéten...Persze mondanom sem kell, hogy még félig kómásan is, de már feltérképeztem a terepet.:-) Csodálatos érzés volt, mikor éreztem,hogy van ott valami, ami idáig csak a kisfiam szopiztatásának ideje alatt volt érezhető. A fájdalomra kaptam infúziót, hogy elviselhetőbb legyen a hirtelen mellbevágó érzés, amit ébredés után tapasztaltam. Mint minden beavatkozás, ez is fájdalommal jár, de mint látjátok, ki lehet bírni. :-).

Én sajnos csak este ehettem, mert rosszul voltam, kis szűrt húslevest és pár szelet pirítós kenyeret, joghurttal és 2 pohár nagyon finom gyümölcsteával. Már nagyon éhes voltam...
A vacsoránál szerencsére segítségemre volt a szobatársam, Ivett anyukája, mert páromnak haza kellett mennie a kisfiúhoz, hogy legalább egyikünk vele legyen. Másnap a finom reggeli után nem sokkal megjött a doktor úr és átmentünk a vizsgálóba, ahol levette a kötést. Ekkor láttam először, hogy milyen is lett valójában, ami már akkor is nagyon tetszett, de arra, hogy elérje a végleges formáját, még várni kell pár hónapot. Lefertőtlenítette a sebet ellátott fontos információkkal és már fel is vehettem a sportmelltartót. Visszamentem a szobámba és már kezdhettem pakolni a ruháimat, hiszen már ott voltak értem nővéremék, a férjem és a kisfiam. Az ottani ellátás és az egész hely inkább egy szállodára emlékeztet, mint egy kórházra. Kulturált környezet, egy nagyon szépen berendezett, jól felszerelt, tiszta intézmény. Egyszóval, nagyon jó kis hely.

Nemsokára megint írok.