Évi mellplasztika blogja

 

Reggel férjem elvitte bölcsibe a kisfiunkat, Milánt, aztán sietett haza, hogy tudjon nekem segíteni a készülődésben, hiszen nehézkesen ment minden, amit csináltam. Teljesen abban a hitben voltam, hogy ekkor már varratszedésre megyek, de a doktor úr elmondta, hogy még nem aktuális a varratok eltávolítása. Ismét elmondott minden fontos információt, majd megbeszéltük következő kontroll időpontot. Elérkezett a varratszedés napja

 Ez a nap is úgy indult, mint a többi.

Reggel sajnos nekem kellett vinnem a kisfiamat bölcsibe, mert párom aznap délelőtt sajnos műszakban dolgozott, és nem tudták szabadságra elengedni. Reggelente is szeret játszani a kisfiam, de szerencsére meg tudtam vele értetni, hogy fáj anya cicije, így most nem tudunk játszani. Kicsit szomorú volt, de beletörődött. A buszon egész úton a bölcsihez kérdezgetett persze, úgyhogy mindenki felfigyelt ránk, hogy mi fáj? Kicsit kínos volt, hiszen láttam a kíváncsi tekinteteket, ahogy a mellkasomat nézték. :-) Hamar megérkeztünk, átöltöztettem, és már indultam is haza. Kicsit féltem amiatt, hogy fájni fog hiszen most már biztos volt ,hogy kiszedik a varratokat. Felfeküdtem a vizsgálóasztalra. A doktor úr csak annyit mondott, hogy nem kell félnem, nem fog fájni, csak kicsit kellemetlen lesz az egész. Összeszorított foggal vártam, hogy minél előbb túl legyek ezen az egészen. Éreztem valamit, de egyáltalán nem fájt, ekkor mondta a doktor úr, hogy az egyik már meg is van. Kicsit megkönnyebbültem, feküdtem tovább. Fél perc nem telt bele, már a másik is kint volt.